Hallga! Csitt! Micsoda palack töri át az ablak fényét? A többször használatos edény az, s az hidratáció a nap!
Jertek közelebb, ti fáradt vándorok, ti napsütötte zarándokok a Királyi Úton. Látlak titeket az Óváros macskakövein állni, homlokotokon a 35°C-os hőség harmatával, torkotokat szorongatva, mintha a Szahara minden homokszeme ott vert volna tanyát. Úgy tekintetek a szállásotok csapjára vagy a nyilvános kútra, mint a gyanakvó férfiú, kinek esküdt ellensége nyújt át egy kupa bürköt.
Remegő ajakkal kérditek: „Iható-e a csapvíz Prágában?”
Ne féljetek, nemes lelkek! Vessétek el aggályaitokat, mert én, Vilmos, leszek a vezetőtök ebben a folyékony komédiában. Tegyétek le azt a túlárazott műanyag palackot a turistacsapdából – az nem egyéb, mint egy bitang és erszényetek bérelt rabszolgája –, és hallgassátok a Moldva országának igazságát.
A nagy pánik: Kidobni vagy nem dobni (a taccsot)?
Látom, amint elmétek száguld. Egy „Szentivánéji rémálom” víziói kísértenek benneteket. Attól rettegtek, hogy a helyi termés (mely a csőből fakad, nem a hordóból) egyetlen kortya tragikus jelenethez vezet a Károly hídon.
Látjátok magatokat, amint egy fénykép közepén hirtelen oly hitvány nyavalya sújt le rátok, hogy át kell hajolnotok a kőkorláton, egy másodrendű és kevéssé fenséges áldozatot mutatva be az alattatok hömpölygő Moldva folyónak. Úgy féltek az „idegen baktériumoktól”, mintha egy francia inváziós sereg volna Azincourt-nál.
Békesség, mondom! Nyugtassátok meg szíveteket.
Biztonságos-e a prágai csapvíz? A csillagokra mondom, több mint biztonságos; fenséges. Az én időmben a vízió szerencsejáték volt, hol az élet volt a tét. Sört ittunk, mert a víz gyakran a kétségbeesés és a szemét levese volt. De itt, az ezer torony Aranyvárosában a vizet oly tisztelettel kezelik, mint egy szent ereklyét.
A minőség királyi dekrétuma
Hogy ne higgyétek, csupán metaforákban és őrületben beszélek, tekintsetek a hivatalos proklamációra! A Pražské vodovody a kanalizace (PVK) – a csövek nagymesterei – kijelentik, hogy a víz megfelel a legmagasabb európai szabványoknak. Gyakrabban tesztelik, mint a király étkét a méreg ellen.
- Biztonságos? Igen, bizonyosan.
- Tiszta? Tisztább, mint egy főhős lelkiismerete az első felvonásban.
- Felforgatja a gyomrotokat? Nem jobban, mint egy rossz szóvicc.
Honnan ered e nektár?
Kérdezhetnétek, vajon e vizet csupán a folyóból merítik-e, hol hattyúk úszkálnak? Nem! Prága ivóvize egy kifinomult keverék, mely főként a Želivka-tározóból és a Káraný vízműből származik.
Homokon szűrik át és oly precizitással kezelik, melyet egy alkimista is megirigyelne. Ellentétben a XVI. századi London zavaros kútjaival, ez a víz friss, tiszta, és oly ásványi egyensúlyt hordoz, mely igen kedvére van a testi nedveknek.
Ál-monológ a csapnál:
„Jaj, szegény Baktérium! Ismertem őt, Horatio; a végtelen tréfa és a legkiválóbb fantázia fickója volt; de Prága csöveiben nem lel otthonra. Itt a klór csak suttogás, s a tisztaság a kiáltás!”
A nyári ostrom: Túlélési taktika a bölcseknek
Képzeljétek el: július Csehországban. A nap úgy tűz az Óváros térre, mint egy bosszúszomjas Lear király. A tömeg sűrű, mint az őserdő, s ti úgy izzadtok, mint aki most látta apja szellemét.
Ilyen állapotban a csapvíz ivása nem csupán választás; ez a túlélés taktikája.
- Dukátjaitok megőrzése: Miért költenétek negyven koronát egy palack „forrásvízre”, mely hónapokig egy műanyag sírban sínylődött? A csapvíz szinte ingyen van! Tartsátok meg érméiteket csecsebecsékre és bábokra.
- A hidratáció erény: A kiszáradt turista morcos turista. Elveszítitek türelmeteket az Orloj előtt, ha torkotok száraz.
- A természet kegyelme: A többször használatos palack a föld iránti kedvesség – nemes cselekedet e fáradt világban.
Az örök párbaj: Víz kontra Sör
Most érkeztünk el a dolog nyitjához. A „Tudor-dilemma”.
E földön van egy mondás, melyet gyakran látni a helyiek zekéjén (vagy pólóján): „Save water, drink beer” (Mentsd a vizet, igyál sört). A csehek oly áhítattal kezelik a Pilsnerüket, mint a barát a rózsafüzérét. S valóban, a sör itt folyékony arany, mely magát Bacchust is visszavonulásra késztetné szégyenében.
A bölcs utazó stratégiája:
Választanotok kell közülük? Soha. Ez olyan volna, mintha Romeo és Júlia között kellene dönteni – bár ez sokkal boldogabb véget ér.
- A sör a léleké, az ünneplésé és egy fenséges cseh vacsoráé, hol a sült hús és a knédli táncot jár a nyelven.
- A víz a szerkezeté. Tisztán tartja a fejet és mozgásban a lábat, hogy elérjétek a következő fogadót.
Az okos vándor tudja, hogy minden habzó korsó Pilsner Urquell után egy kehelynyi prágai csapvíznek kell következnie. Ez az út vezet a reggelhez, melyben nem „kovácsok kalapálnak” a koponyátok belsejében.
Összegzés a félőseknek
Vegyük sorra a tényeket, oly világosan, mint egy színpadi utasítást:
| Jellemző | Az ítélet |
| Biztonság | Abszolút. Jobb, mint sok palackozott márka. |
| Íz | Frissítő, egy csipetnyi ásványi jósággal. |
| Ár | Olcsóbb a koldus nevetésénél (gyakorlatilag ingyen). |
| Mellékhatás | Megnövekedett energia és hidratált ragyogás. |
| Veszély | Zéró. A Moldva érintetlen marad az ebédetektől. |
A végső függönyördördög
Tehát, aggódó barátom, biztonságot kereső vándorom: Igyál mélyen. Amikor a Vár körüli kanyargós utcákban jársz, és meglátsz egy csapot, ne hátrálj meg, mint a kígyótól. Nyisd ki edényedet! Hagyd, hogy hűs, cseh patak folyjon belé. A civilizáció földjén vagy, hol a víz nagyszerű, a sör még nagyszerűbb, és az egyetlen dolog, mitől félned kell a Károly hídon, az egy szelfibot a szemedben.
Hogy lezárjuk darabunkat:
- Igen, a prágai csapvíz biztonságos mindenki számára – férfiaknak, nőknek és turistáknak egyaránt.
- Nem, nem fogsz porcelán-tragédiába bonyolódni.
- Igen, hidratálj nagy hévvel.
- És igen, mindenképpen menj tovább, és kóstold meg az árpalevet közvetlenül utána.
Eredj hát, teli palackkal és könnyű szívvel. A szomjúságtól megválni oly édes bánat, hogy jó éjt mondok, míg reggel nem virrad!
